Utolsó frissítés: 2009.11.15.
Magyar táborozók vallomásai a táborról
Az európai Rising Sun táborban eltöltött két nyár legkedvesebb emlékeim közé tartozik. Az ott átélt, megtapasztalt, megtanult dolgok nagyban formálták gondolkodásmódomat, világszemléletemet, magamhoz és másokhoz fűződő kapcsolatomat.
A táborban sok barátot szereztem, és bár nem tartom annyi emberrel a kapcsolatot, amennyivel szeretném, néhány lánnyal ma is rendszeresen levelezünk, és közelebb érzem magam hozzájuk, mint sok itthoni ismerősömhöz... Önbizalmat adott, hogy a táborban mindenki elfogadott olyannak, amilyen voltam. Azóta talán itthon is kevésbé játszom szerepet, jobban merem vállalni önmagam. A tábor megtanított arra is, hogy kevésbé féljek a felelősségtől és néha, ha kell, akár a vezető szerep vállalásától. Ráébresztett arra is, hogy nyitottabbnak kell lennem: sok közös lehet bennünk olyan emberekkel is, akik elsőre tőlünk teljesen különbözőnek tűnnek.
A táborban mindannyian toleranciát tanultunk. Azóta tudom nem csak színleg, de valóban elfogadni sok más dolog mellett például a homoszexualitást is.
2000 nyarán meglátogatott minket Stendisben néhány régi CRS-es táborozó lány, akik a L. A. August Jonas Alapítvány Arise ösztöndíjának segítségével a nepáli menekülttáborban jártak. Az õ közvetítésükkel levelezni kezdtem egy bhutáni menekült fiúval, akivel máig tartjuk a kapcsolatot. Ennek az ügynek kapcsán hallottam először az Amnesty Internationalrõl, aminek később tagja is lettem. Úgy érzem, a táborban alakult ki bennük valamiféle szociális érzékenység, tenni vágyás...
Azzal, hogy részt vehettem a táborban, egy olyan csodálatos közösségnek lehettem a tagja, amire mindig vágytam, de előtte sehol sem találtam. Nagyon jó, hogy a CRS-testvériség része lehetek!
☺
Czibor Eszter ’01-’02
Két nyarat volt alkalmam eltölteni a Camp Rising Sun-ban: egyet tizennégy és fél, egyet pedig huszonegy és fél évesen. Ez nem egyszerűen egy olyan tábor, ahova a világ minden tájáról érkező fiatalok csak azért gyűlnek össze, hogy világot lássanak és hatvanadmagukkal eltöltsenek egy kellemes nyarat az Amerikai Egyesült Államokban vagy Dániában. Nem is csak az a cél, hogy az angol nyelvet gyakorolják, se nem pusztán az, hogy gyönyörű természeti környezetben táborozzanak.
A Camp Rising Sun azért különleges, mert egy jól körvonalazható cél köré szerveződik a program. Ez pedig az, hogy a résztvevő gyerekekben felébredjen a magukért, egymásért és a közösségért való felelősség és tenniakarás érzése, és hogy a táborozás után olyan fiatalokként térjenek vissza otthonukba, akik érzékenyek a körülöttük lévő világ problémáira, képesek azokat felismerni, és – később – képesek is szűkebb vagy tágabb közösségükért önzetlenül tenni is.
Számomra a legmeghatározóbb élményt az a tény jelentette, hogy ez tábor – szemben az „igazi világgal” – egészen sajátos közeget jelent a benne résztvevő táborozók és nevelők számára. Mivel mindenki idegenként érkezik és csak önmagát hozza, mindenki „tiszta lappal indul”. Olyan társakkal találkozhat és beszélgethet nyíltan, akikkel ezt otthon az ottani körülmények miatt nem tehette volna meg. Olyan, az egész világot érintő kérdések megvitatására van lehetőség, amelyekről otthon esetleg egyáltalán nem esik szó. (Itt elég talán emlékeimből azt az estét felidéznem, amikor a palesztin táborozó lány elmesélte, hogy az intifáda óta milyenek körülmények Jeruzsálemben, és hogy ő ezt palesztin tinédzserként hogyan éli meg. Az izraeli táborozó lány a végén könnyek között ment oda hozzá és ölelte meg.) A tábor alatt mindenkinek lehetősége van személyiségének olyan oldalait megismerni, amelyek otthon esetleg a környezet miatt rejtve voltak. A fiatalok emberséget, toleranciát, önzetlenséget, kreativitást tanulnak egymástól. Fontos megjegyezni, hogy valóban egymástól tanulnak, hiszen ebben az életkorban a kortársak szerepe a legmeghatározóbb. A tábor minden szempontból nélkülözi az "iskolás" jelleget, ami azt is jelenti, hogy – természetesen a józan ész által meghatározott keretek között – a gyerekek közössége demokratikus alapon a tábori közösség életét érintő számos kérdésről önállóan és felelősen dönt.
Magyar gyerekként különösen nagy hatást tett rám, hogy mindez olyan környezetben zajlott, amelyben meghatározó volt a demokratikus formák tudatos és komoly alkalmazása. Ezzel itthon kortárs környezetben azóta sem igen találkoztam. A demokratikus működésnek nélkülözhetetlen feltétele, hogy a szereplők önálló kezdeményezésekkel, felelősen gondolkodva, bátran véleményt nyilvánítva részt vegyenek a közösségi döntéshozatalban, és akarjanak, illetve merjenek is beleszólni az életüket érintő kérdésekbe. A Camp Rising Sun olyan közeget is jelent, ahol a gyerekek ezzel a lehetőséggel valóban élhetnek, és élnek is.
A társakon keresztül számtalan olyan kérdéssel is találkoztam, amelyekkel kapcsolatban minden gondolkodó embernek előbb-utóbb állást kell foglalnia. A tábor jellegéből fakadóan ezek a kérdések ebben a nemzetközi és minden szempontból vegyes környezetben sokkal előbb és gyakrabban fogalmazódtak meg, mint ahogy egyébként előkerültek volna, hiszen itthoni környezetem a táborhoz viszonyítva jóval homogénebb volt. A társakkal való együttgondolkodás új nézőpontok megismeréséhez segített hozzá, hiszen volt idő arra, hogy közösen beszélgessünk, együtt dolgozzunk, alkossunk, sportoljunk, és se az iskola, se a család ne vonja el a figyelmünket egymás és önmagunk felfedezésétől. Nem csoda, hogy egy ilyen nyár alatt sokszor egy életen át tartó barátságok szövődnek, és ez tartja életben a Camp Rising Sun szellemét a táboron kívül is.
Azt hiszem, ebből a táborból a világra nyitott, értelmes és gondolkodó fiatalok profitálnak leginkább. Ők képesek arra, hogy az őket ért hatásokat kritikus értelmük szűrőjén átengedjék, és csak azt fogadják el, amivel egyetértenek. Úgy tudnak reagálni a tapasztalt új élményekre, kérdésekre, problémákra, hogy az a saját és a szűkebb vagy tágabb közösségük javára válik, hiszen a tábor legfontosabb célja, hogy a gyerekekben kisarjadjon az önzetlen gondolkodásmód és az önkéntes segítőkészség csírája. Ha ez a készségük a tábor után öt-tíz-húsz-ötven év után is megmarad, van esély arra, hogy a világ egy kicsit jobb legyen, és a Camp Rising Sun-ban eltöltött nyár meghozza gyümölcsét.
☺
Ritter Eszter ’94, ’01
Minden jog fenntartva!